A Fénykatedrális tökéletesen mutatja be a 90-es éveket meghatározó kulturális és társadalmi jelenségek által felvetett, jövőbemutató kérdéseket. A technokultúrát belső perspektívából elemzi. Egyedi kozmológiájának kidolgozásával felhívja a figyelmet a technológiai forradalom által kiváltott másféle létezésre, melybe kibertérben mozgó, non-humán aktorokat jelez előre. A Homo digitalis egy többes állapot, melyben elválasztódnak a valóságban és a virtualitásban megtestesített sokféle személyiségeink. A szerző sajátos, asszociatív gondolatmenetén keresztül rajzolódik ki utópiája, melyben az állam, a multinacionális vállalatok és az egyén asszimetrikus háromszögét a hackerek és az önszerveződő autonóm zónák zavarják meg a poétikus terrorizmus fegyverével. A poszt-modern könyv Nanotópiájában egymásba visszavezető hivatkozások kapcsolnak össze mindent mindennel, előrejelezve 2001-ből a digitális lét kiteljesedését mindennapi kommunikációs, gazdasági és szórakozási tevékenységeinkre.
Kétségbeesett kísérleteink,
hogy ezen belül jól elkülöníthető kis
zugokat válasszunk le magunknak –,
reménytelenek.
A műalkotások többé már nem adják
meg magukat
az immanens elemzésnek:
a zene nem vezethető le a zenéből,
az irodalom az irodalomból
és a film a filmből.
Hypertextekben barangolunk
véget nem érően.
Nincs olyan link, amely önmagára
mutatna.
S hogy mindez még őrültebb legyen,
szövegeink már nem a valóságról,
hanem virtualitásokról referálnak.
az ezredforduló hangjait és látványait a
hatvanas évek technológiája szerint
összerakni és szétszedni.
megtörtént.
Kömlődi Ferenc
Mennyek kapui – Az elektronikus zene évtizede, 2009
Töltsd le a saját PDF példányodat!
